Életfa

További képekért kattintson a fotóra

A legtöbb szemlélő számára a népi motívumok indák, levelek, virágok kacskaringózása. Jó esetben elidőzünk egy-egy alkotás előtt, megcsodáljuk és odébbállunk, pedig a népi motívumok gazdag jelentéstartamot hordoznak.
A jelek rendszerré való összeállása régen tudásként létezett, az emberek értették és tudatosan használták ezt a „nyelvet”, amelyet a modern, racionális ember már elfelejtett. Tudomást sem veszünk a szimbólumokról, pedig ma is hemzsegnek körülöttünk. Segítségükkel fel tudjuk tárni a valóság mélyebb, fontosabb rétegeit - a gondolatot, a lelki mélységet, az érzelmek színes tónusát – ez a szimbólumok, jelképek feladata.

Eredetük a régmúltba vezet, belőlük alakult ki a képírás. Közmegegyezés, illetve hagyományok alapján alakultak ki, melyek erősítették a közösséghez való tartozást, a közös jelrendszer által. Így alakulhatott ki a magyar népnek is, egy egységes jelrendszere, melyet a mai napig felfedezhetünk a kultúránkban: művészetünkben, dalainkban, táncainkban, nyelvünkben egyaránt. A magyar nyelv igen gazdag jelképekben, egyfajta képes beszéd. Ragozó nyelvünk csodáját kép-telenek vagyunk meglátni, csak a kép-zeletünk tehet minket kép-essé rá.

Miért szeretünk képeket, hasonlatokat használni beszédünkben?

Egyszer Jézustól is megkérdezték a tanítványok, miért beszél a tömegnek példabeszédekben, ezt felelte rá: „Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak” (Máté 13:13).

Jelképek, példázatok, segítenek, hogy a megfoghatatlan erkölcsi tanítások mondanivalója, lényege könnyebben érthető legyen. (Pl. a magvető példázata)

Lássuk hát, miért is viseli az alkotás ezt a címet:  

ÜDVTÖRTÉNET

• Az oszlop alján a Teremtéssel kezdődik, az önmagából kiforduló csigavonal a Teremtőre utal, mégpedig azért, mert ez egy olyan szár, ami nem a földből nő ki, nem is cserépből, hanem önmagából. Egy tő, amely magától terem. Népművészetünkben a növény az életet jelenti. Ahogyan a növény növekszik, az élet is úgy épül, gyarapodik, vagy éppen elhal, elkókad. Nem csoda hát, hogy az archaikus ábrázolásokon a növények mindegyike a csigavonalból nő ki, hiszen élet és halál ura egyedül Isten, így tőle kell induljon.

• Ebből nő ki két irányba egy-egy fa. Az egyiken tekeregve ott a kígyó, s egy kéz leszakít egy gyümölcsöt.
  Ez a két fa az élet és a tudás fája. S a bűnbeesés pillanatát láthatjuk.
• Ezen fészkel egy galamb, melynek szájából megindul egy új növény. A galamb a Szentlélek szimbóluma, hogy miért azt az Igében olvashatjuk. Így tett erről bizonyságot János: „Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta” (János 1:32).
• A Szentlélektől tovább haladva, egy tulipán rajzolódik ki, melyből egy szőlőfürt és egy búzakalász nő ki.
  Ez Jézus születése. A szőlő és a kalász utalás a borra és kenyérre, amely Jézus vére és teste, így a tulipán melyből kinő, nem jelenthet mást, mint Máriát.
• Utána láthatjuk a kicsinyeit saját vérével tápláló pelikánmadarat. Ez az önfeláldozás szimbóluma. A keresztre feszítés.

Egy régi történet szerint: Az Úr is hasonló a magányos pelikánhoz, mivel "ez a madár csodálatos szeretetet tanúsít fiókái iránt. Fészkét sziklára és szirtekre rakja." Ott biztonságban vannak a fiókák. Ha a hím elrepül, a kígyó, mivel a fészket képtelen megközelíteni, figyeli a szélirányt, és úgy fújja a fiókákra mérgét, hogy azt belélegezzék, ami pusztulást okoz. A visszatérő hím madár azonnal tudja, mint kell életre kelteni fiait. A felhőkre tekint, égre száll, folyton a fészek fölött kering. Ütögeti szárnyával az oldalát, ahonnan vércseppek hullnak a felhőkön át a holt fiókákra. A vér harmatozása életre kelti azokat. 

A pelikán Krisztust jelképezi, fiai az ősszülőket, a fészek a Paradicsom kertjét, a kígyó pedig az Ős gonoszt. Ő mérgezte meg az ősszülőket és halálba vitte.

• Majd utána láthatjuk, hogy tovább nő a növény, az élet megy tovább, jelezve, hogy van élet a halál után, s ki is virágzik, ami a feltámadásra utal.
• Majd a csúcsa összeér azzal a kerettel, mely keretbe fogja alul-felül az alkotást. Ez a keret Istent szimbolizalja, benne vagyunk mi, s keretbe foglalja a mi életünket.

Istentől indult, s oda tér vissza. Ez ábrázolja a Mennybemenetelt.

A jelképek mondanivalóját töretlenül átadni, a tiszta forráshoz ragaszkodni, és abból megújulni. Ez vezetett engem, és hogy ne az ’igazit’ hanem az ’igazat’ faragjam meg.

Legyen hát „A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is, mert hall” (Máté 13:16).

Tervezte és készítette:
Széles Zsolt